Mitől jó nekem ha a szomszédom nővére egy echte skótba szeret bele? Hát ezért! Az Aberlour whiskyvel új megvilágítást nyert a single malt fogalma számomra. Egy új , izgalmas és aromákkal teli ízvilágot fedeztem fel, amely minden korty által valami meglepetést ad át nekünk. A színe már figyelmezető jel: brandyre vagy konyakra hasonlít ez a karamell barnába hajló őszi színvilág. Felnyitás után nem éppen scotch whisky jellegzetes illata támadta meg az orromat. Sokkal inkább egy whiskyre hasonlító konyak. Néha már-már rum jellegű emlékekkel.

A gyümölcs és fűszer aroma elveszi a whisky vadságát és az első kortynál nem is érezni semmit. Csak a másodiknál próbál megmarni egy kicsit, de ez is inkább egy csábító kígyótestű démon táncához hasonlít, aki megkarmol téged, de csak azért, hogy még jobban beinduljál. Mert utána nem tudod letenni a poharat, kortyolod, iszod egy kicsit gargalizálsz vele. Játszanod kell az Aberlour whiskyvel mert ő is azt akarja!

Jéggel pedig az élmény mennyeivé válik, mint amikor a gyümölcssalátát egy kicsit hűtőd és csak utána eszel belőle. A legelképesztőbb, hogy ez csak a 10 éves verziója ennek a nemes italnak. Vajon mire lehet képes egy öregebb Aberlour! Mert ugye tudjuk: az érett nőket mindig meg kell becsülni! Kérem szépen 2010 első whisky kóstolója így végződött. Ajánlom mindenkinek ezt a single malt whiskyt, kezdőnek és profinak egyaránt és ezúttal azoknak is akik, a konyakok és brandyk univerzumán kívül nem nagyon jártak!