Egy időben nagyon menő volt Ballantines whiskyt inni, ez volt a Chivas mellett a kommersz király kategóriája. Régóta bújkált egy az italos kocsimon, úgyhogy gondoltam kalandra fel!

Ez a blended scotch mindig is szimpatikus volt nekem. Aztán rájöttem miért: a kicsit flaskára hasonlító üveg miatt és a kicsit arisztokratikusra sikeredett címer miatt. Illata nőies, csábítóan selymes szinte hívogató. Pedig ez egy nagy átverés! Első kortyra azonnal mar! Mindezt úgy teszi , hogy mellette végig egy lágy, édes kifejezetten kellemes íz kísér végig. A torok magasságában már csak csikis , szinte hallani ahogy a skót nő felnevet. Az ajak és szájpadlás még ekkor is a Pokoli torony szereplőinek érzi magát, de ezzel már nem foglalkozol ha nem élvezed az italt.

Az összhatás - viccesen fog hangzani- kicsit gyógynövényes-virágos feeling. A marás ellenére is egy könnyű, selymes,édes ital. Amely Glenlivethez hasonló enyhén almás aromával rendelkezik. Érdekességként megjegyzem, hogy a sok helyen említett vanillía-csoki aromát én még nyomokban sem találtam benne. Pedig állítólag ez a többszörösen díjnyertes nedűnek a titka. Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek, akinek egy kis simogatás és törődés kell a szürke hétköznapokon munka után. Jéggel vagy anélkül teljesen mindegy a Ballantines egy jó választás.