Kobold rajongó ír barátaink is híresek whiskeyjeikről, éppen ezért örültem, hogy egy Bushmills került végre a kezembe. Első megdöbbenésemet az okozta, hogy a Tescóban jutottam hozzá full olcsón. Ez a megdöbbenés gyanúba ment át amikor az itthon meglévő scotch és bourbon nedűk közül kilógott viszonylag halvány színével. A második megdöbbenés viszont már akkor jött amikor felbontottam és ittam belőle.

Egy határozott karakterű , de mégis már-már desszert jellegű édeskés íz kísért végig minden kortynál. Az ír whiskyk tipikus selymessége itt se hiányzott és a scotchokkal ellentétben nem karcos. Sőt ez a legnagyobb baja: úgy itatja magát , hogy hihetetlen. A maga naturális formájában kell élvezni a Bushmillst mert a jég és a szóda hamar elveszi az erejét és elég jellegtelen íze lesz tőle. Inkább a szeptemberi éjszaka tanulmányozása közben apró kortyokkal kell átélni az ír feelinget. Az édes életérzést amelyet nem tudott megtörni a több évszázadnyi brit uralom. Nem is csodálom: a Bushmills egy üveg szabadság és fiatalság. Játékos és kedélyes ital, amelyet nőknek is bátran ajánlok. Szivarban semmiképp se karakteres ízű , markánsat szívjunk mellé, mert a Bushmills kényes, ha nem csak vele foglalkozunk akkor hűtlen lesz és nem adja oda magát nekünk. Klasszikusokkal jobb mint a Tullamore vagy a Jameson.

Nekem az Originalt sikerült tesztelnem, de a Bushmills család elég nagy , úgy érzem lesznek még afférjaim a rokonokkal.