Ez a jóféle whisky úgy másfél éve került be a házi bár kínálatába, és rögtön a népszerűségi listám elejére ugrott. Az elegáns zöld üveg nem annyira feltűnő, de ízvilága egyedinek mondható. Rögtön a felbontás után diszkrét és selymes alma illatot éreztem, persze azt hittem, hogy csak az szaglóérzékeim elromlottak. De azóta többen is visszaigazolták az alma illat jelenlétét. Ez a kicsit fanyar almás jellegű íz végigkíséri az embert és elfogyasztása után is percekig emlékeztet minket, az 1824-ben George Smith által alapított márka nagyszerűségére.
Íze a már említett fanyarság mellett mégis friss és erős, mintha érezni lehetne rajta a vad Skót-felföld zúgó patakjainak dinamizmusát és sebességét. Ez egyben a legnagyobb baja: zöld barátunk igazi nagyvilági , belevaló nő. Nem kéreti magát és rögtön a közepébe vág, itatja magát, a kupak letekerésével leveti a fehérneműjét és rátér a lényegre. Amatőrök és kevésbé amatőrök ezért vigyázatok, hamar szakmai magasságokra lehet érni ezzel a műremekkel.Kifejezetten ajánlom, hogy jéggel való fogyasztását, mivel szépen az a bizonyos patakvíz amelyből készült hidegen a legjobb.
Érdekes szódával ( és itt klasszikus szódára gondolok, nem szénsavas ásványvízre) nagyon felhígul és elveszti a színét és zamatát a széndioxid buborékokkal folytatott harcban. Ezért nem ajánlatos szódával vegyíteni. Lehet, hogy most sokkolni fogok néhány embert de összességében inkább a selymes ír nedűkhöz tudnám inkább hasonlítani.
A The Glenlivetet nem látod reklámokban és nem annyira agyonbrandelt whisky. Mégis legendája van, sőt mesékben is benne van. A XIX. század elején rengeteg illegális párló létezett, akik mindenféle barlangokban és rejtekhelyeken bújtatták a skótok nemzeti lángját tápláló italt. A The Glenlivet már akkor is fogalom volt: az északi vidékek nemessége csak úgy hívta "Real Stuff". Végül 1822-ben IV. György király Edinburgh városát meglátogatván , kért egy pohár Glenlivetet, amely úgye illegális volt. Úgy látszik azt a pohárkát sok másik követte, mivel a király biztosította a legalitást és két évre rá George Smith megalapította George & J.G. Smith üzemet. A legenda ezzel hivatalosan is megszületett.
Már a kezdetek idején is hagyománybontó volt George Smith, a szokásokkal ellentétben nem forgalmas utak mellé vagy városokba rakta üzemét. Hanem kint maradt a vad felföldön a whisky lelkét adó vad patakok mellett. A konkurencia annyira vadul megakarta semmisíteni , hogy bérgyilkosokat küldtek rá, George azonban kemény fiú volt, állandóan magánál hordta pisztolyait amelyek a bajban hamar elsültek. Végül megegyeztek és a XIX. század végére az Glenlivet régió felállította whisky minőségi szabályait. A XX. században végül a nagy újító Captain Bill Smith Grant, aki a nagy George Smith leszármazotta volt, a nagy alkoholtilalom után betört az USA piacára és máig a The Glenlivet az Egyesült Államok Nr.1. Single Malt whiskyje.
